A pointer a C nyelv egyik kulcsfontosságú fogalma, amely lehetővé teszi a programozók számára, hogy közvetlenül kezeljék/elérjék a memóriát. Más nyelvekben a memória közvetlenül „elérhetetlen” (pl. Java, C#, JavaScript, Python).

A pointer egy memóriacímre mutató változó, ami lehetővé teszi, hogy közvetlenül hivatkozzunk egy adott memóriaterületre.

A pointer deklarációja hasonló a változók deklarációjához, de a típusát is meg kell adni, és a név elé egy csillagot írunk.

Például: ha a pointer egy egész szám memóriacímére mutató pointer:

int *pointer;

A pointer inicializálása a memóriacímmel történik. Például:

int variable = 10;
int *pointer = &variable;

Most a pointer változó a 'variable' memóriacímére mutat.

A 'dereferenciálás' segítségével elérhetjük a pointer által mutatott értéket. Például:

int value = *pointer;

Most a value változó azon értéket tartalmazza, amelyre a pointer mutat.

Feladat 1: Definiáljunk egy változót és írassuk ki azt a címet, ahol éppen tárolva van a memóriában.

#include <stdio.h>

int main()
{
    int a = 12;
    printf("%p\n", &a);
}

Megjegyzés: A printf(„%p”) 16-os (hexadecimális) számrendszerben kiírja a címet. Egy változó címét a neve elé írt &-jel jelenti. Ha csak 'a'-t írunk akkor 00000C-fog megjelenni, ami a 12 hexadecimális alakja, azaz a változó értéke, nem a címe lesz.

Feladat 2: Definiáljunk egy változót és egy erre a változóra mutató pointert. Írassuk ki a változó értékét a pointer segítségével.

#include <stdio.h>

int main()
{
    int a = 12;
    int *b; // egy egészre mutató pointer létrehozása
    b = &a; // a pointer mutasson az 'a' változó címére 
    printf("%d\n", *b);  // a b előtti * mutatja, hogy nem a címet, hanem az ott tárolt értéket kell kiíratni
}

Feladat 3: Az előző feladatban adott b pointer segítségével növeljük meg az a változó értékét, majd írassuk ki az a változót.

#include <stdio.h>

int main()
{
    int a = 12;
    int *b; // egy egészre mutató pointer létrehozása
    b = &a; // a pointer mutasson az 'a' változó címére

    *b = *b + 1;

    printf("%d\n", a); 
}

Érték növelése pointeren kereszül

#include <stdio.h>

int main()
{
    int a = 10;
    int* b = &a;

    // növeljük meg a értékét b-n keresztül röviden írva
    *b++;

    printf("%d", a);
}

Nem lett 11 a értéke. Miért? Mert (*b)++ -t kellett volna írni.

Érdekesség: Pointerre mutató pointer

Legyen egy val változó értéke 10. Hozzunk létre egy pointert ami a val változó címére mutat. Hozzunk létre egy másik pointert ami az első pointerre mutat. Irjuk ki a pointerek által mutatott címen tárolt értéket!

#include <stdio.h>

int main ()
{
    int  val = 10;
    int  *ptr;
    int  **pptr;

    ptr = &val;
    pptr = &ptr;

    printf("val erteke = %d\n", val );
    printf("*ptr = %d\n", *ptr );
    printf("**pptr = %d\n", **pptr);
}

Érdekesség: Jelszó feltörés

Az alábbi program bekér egy karaktert a felhasználótól. Ha nem c-t nyom akkor nem helyes a kódja.

#include <stdio.h>

int main()
{
    char kod;
    int helyes = 0;

    printf("Kerem a varazsbillentyu megnyomasat.\n Csak 1 probalkozasa van, Mr. Bond.\n");
    scanf("%s", &kod);

    if( kod == 'c' )
    {
        printf ("A jelszo helyes\n");
        helyes = 1;
    }
    else
    {
        printf ("A jelszo helytelen\n");
    }

    if(helyes)
    {
        printf ("On a rendszergazda\n");
    }
}

Látva a kódot, ha tegyük fel 5db bármilyen karaktert ütünk be, akkor is rendszergazdák leszünk. (érdemes kikísérletezni hány darab leütés kell, hogy elromoljon a működés) Magyarázzuk meg miért? (azért, mert a scanf felülírja a memóriát és a „helyes” érték 0-ja felülíródik. Ezt nevezzük „buffer túlcsordulásos” támadásnak.